Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ELŐFORDUL, HOGY AZ UTAK SZÉTÁGAZNAK...

Nézzen önmagába! Gondolkodjon el a saját csillagjegyénél! A szavakat érti,  mégsem tudja felfogni? Ez nem hiba, hanem csak egy állapot. És ha átélt egy (vagy több) szakítást, akkor ennek már a puszta ténye is elvakít(hat)ja. Idő kell a megértéséhez. És idő van  mindenre, amire akarjuk, hogy legyen!  Van, aki  tudja és önkritikusan bevallja, hogy ő hol hibázott. Van, aki képtelen erre. Ezt eldönteni nem az én szerepem, és nem is tartozik rám. Akár perdöntő is lehet, hogyan  „kezeli” a szakítást! Figyeljen a kulcsszavakra!

Olvassa el figyelmesen jegyről jegyre, a többit pedig bízza az időre… 

 

KOS  analógiája igen egyszerű, vagyis: mi az, hogy vele szakítanak?  Fel van háborodva, vele ilyesmi nem történhet meg! Megtörténhet! Az biztos, hogy az adott pillanatban túldimenzionálja ezt a kérdést, de amint „eljut az agyáig”, hogy valójában mi is történt, azonnal „ellentámadásba” lendül. Ez most komoly dolog, de ő a kis dolgokért ugyanígy képes felfortyanni, nála egyre megy. Képtelen az összeütközés, valamint a helyzet  súlyosságának megfelelően visszahatást gyakorolni.
Lehetséges stratégia arra, hogyan is „kezelje” a szakítást, mert ha nem lép, akkor a  „megveszett” gyűlölet és megvetés az agyára fog menni! Vegyen elő papírt és ceruzát, majd  naponta csendes magányában rendszeresen írja (két hétig legalább)  mit teljesített, mit nem kapcsolata sikere érdekében, vagy ellenében. Biztos vagyok abban, hogy két hét után, olyan felismerésre jut a sorok közt, hogy „megvilágosodik” a helyzetet illetően. A további hiábavaló töprengés pedig  nem csak  személyiségzavart okoz, hanem egészségkárosodást is!



BIKA  az általános tapasztalatok szerint analógiája szakításkor, ott az adott  pillanatban ő az önuralom mintapéldánya. Viszont az is igaz, ha ez nem az első eset az életében, akkor igencsak el tudja veszíteni az ellenőrzést önmaga felett. Vagyis, amikor a párja kilép az ajtón, nem akar hinni a szemének, azt hiszi, éppen csak álmodik. Visszajön, hajtogatja! Pár nap múlva robban a bomba, éktelen haragra gerjed. Kapkod fűhöz-fához, ezzel még ront is a helyzeten, s mint az áradás „végigsöpör a békés, érintetlen partszakaszon”. Kő-kövön nem marad! Semmi, és senki, aki (szerinte) „véletlenül”  akár egy kicsit  is gyanús lehet ebben a szakításban…
Lehetséges stratégia a megoldáshoz. Néhány „túlélő”   – leginkább önvédelemből, nehogy egy újabb „hullám” elsodorja őket – „jó tanácsokkal” látja el, miközben a saját – lehetséges, hogy jobb – „veteményeit” félredobja, lefikázza. Mi lenne ez? Csillagjegye alapján az „járja”, mindig van a lelke mélyén, egynél is több olyan „csíra”, ami a lehetséges konfliktus megelőzése érdekében – ahogy a természet törvényei szerint, automatikusan, de menet közben kiderül - „működésbe” tud lépni. Vagyis olyan (éltető) magok, amelyek adott évben nem csak egy „terméshozamúak”, és a túléléshez elég lehet…

 

IKREK  analógiája alapján az a karakter, aki „gyárilag” mentes a féltékenységtől, tehát nem valószínű, hogy tájfunszerű  következménye lesz a szakításnak! Hétköznapi nyelvre lefordítva, nem fogja felkeresni pszichológusát, de a lelki mentorát sem, mert minek. E csillagjegyű  - és ascendensű  – még maga sem sejti, hogy (egészséges típusainak) milyen  erős lelki tartalékai vannak! Mit okozhat neki egy  szakítás? A dög unalmat. És azt igencsak utálja! Neki az még a szakításnál is rosszabb, hosszú távon pedig  árt az egészségének! Két unalmas ember egy rakáson, az maga a pokol.
Lehetséges stratégiája, miszerint az intelligens „típus” az első perctől felismeri a szakítás – maradjunk egyelőre ennél, de az unalomnál is - pokoli képződményeit, és már a következő lépésen ötletel. Rögtön olyan terveket készít magának, ami nehezen ugyan, de kivitelezhető. Olyan ösvényre tér, amiről  csak ő tud, ezzel helyrebillenti az egészségét. Megcsömörlött párjának is tudtára adja a „csapásirányt”, nehogy az eltévedjen. Ha igen, legyen az már az ő saját problémája. Figyelt volna jobban…



RÁK  alap analógiája szerint is meglehetősen érzékeny. Egy szakítás itt valóságos égszakadás-földindulás. Hogyan viselkedik?  Érdekes módon jól tűri nem csak ezt, hanem bármilyen más rá mért csapást is. Feltűnő, hogy erőlködést kifejtő hangokat ad, azaz nyög nagyokat. Tipikus a „nézd meg az anyját…” és itt az apját is! Egy szakításnál , vagy csapásnál a viselkedési szokások egy tőről fakadnak  generációkon keresztül. Mint a „vízbedobott kő” esetében, gyűrűs hullámok keletkeznek, mindenki azonos „tüneteket” produkál, és futótűzként terjed ez a hír. Jó-e vagy sem, csak az idő ad rá feleletet, de együtt élik meg ezt a súlyos helyzetet…
Lehetséges stratégia máris kész, miután eljut bárki is erre a pontra, kihasználja családi (rokoni) kapcsolatait, hogy megtudja a jelölt beleillett-e ebbe a közegbe, vagy sem. Egy közös est-ebédnél mindenki elmondja a hallottakat, látnivalókat, tudnivalókat. Kétségtelen, hogy ha más jegyűek  ezt olvassák, kétkedve fogadják,kivéve  a Rák típust akinek ez a természetes. Előfordulhat, hogy a vak szerelmes ellenkezik a „közakarattal”, idővel aztán kiderül, ha baj van, egységben az erő.

 

OROSZLÁN analógiája, született becsvágyó alkat! Koshoz hasonlóan váltig állítja, vele nem történhet meg ilyesmi. Igen ritka, ha bekövetkeztével  „kiteszi az ablakba”, belül a lelkében nagy csata  zajlik. Ez veszélyezteti az egészségét!  Legrosszabb esetben a szívnek annyi! Nem tudjuk, mit csinál a szakítás után? Nos, egyik hatásos módszere, hogy kötetlen beszélgetés formájában helyére kívánja tenni a dolgokat. És ha ez nem megy, akkor álljon félre mindenki! Elég itt egy „buta” ingerszó, és valaki otthagyja a fogát…
A lehetséges stratégia is pofon egyszerű, vagyis „mégsem folyik vér”! Egy kis idő elteltével ott helyben hamar magához tud térni. Ennek idejét a felére is csökkentheti akár –  mihamarább – majd csettint egy hangosat, tesz egy pálfordulást és elindul az ellenkező irányba:  „Király voltam,  koldus lettem itt!” -  így is jó! A (kék) vér nem válik vízzé, és igyekszik mihamarabb új királyságot teremteni. Nyugodtan, tudatosan ügyel arra, hogy elkerülje az ebből adódó újabb kínos, lelki csomókat...

 

SZŰZ  alap analógiája örök érvényű, bármi is történjen, már egy kimondott „boldogító” igen után is az jár a fejében, hogy: mi lesz, ha ennek szakítás lesz a vége! Az esküvői koreográfia alatt is megfigyelhető, ha valami nem úgy alakul menet közben ahogyan szeretné, a szeme állása sem az, mint amikor megszületett. Így meglehetősen könnyű (?!) élni, egy szakítás semmiség, hiszen már a pólyában azt hajtogatta, sőt tán első szavai ezek lehettek: Fel  vagyok készülve a legrosszabbra! Akinek volt már szerencséje túlélni a mindenkire és mindenre szétterjedő kritikáit, az tudja ezt, mert  a dühét „csak” így  tudja kiadni.
Lehetséges stratégia nála a humor! Ki gondolná, pedig így igaz! Hasonló ez a 100 fiókos szekrényben lévő házi patikához, amelynél csak ő tudja hol van a bohóc, és  nem enged hozzányúlni senkinek sem. Amúgy mindegyikben ott van, de  kinek mi köze hozzá, mondhatja viccesen, de/és gondolhatja  komolyan is! Az egészséges Szűz ember tudja magáról, neki valójában elég egyszer belenézni a szakítás analógiájába, máris  felismeri és tudja, hogy  itt, vagy ott túlságosan sok energiát fektetett bele, ideje „lazán” lépést váltani…

 

MÉRLEG  analógiája szerint egy született optimista! Miért? Nem tudom én sem, az ő szájából hangzik el mindig : szakítottunk, de mondja meg valaki, hogyan és miért? „Gyárilag” nemes allűrökkel fennen hangoztatja, hogy vele ilyesmi eddig nem, vagy alig történt meg!  Könnyen elfelejti, hogy ő is csak egy földi halandó, mint bárki más, és a szakítás „neki is kijár”! Bizonygatja, hogy ő sportszerűen és mindig helyesen cselekedett, akkor mi lehetett itt a baj?  Unos-untalan magyarázgatom neki amíg erővel bírom és le nem merít (tanult kollégáimmal egyetemben). Úgy tűnik  elfogadja az intelmeket,de aztán  újra, és újra a saját ötleteit  helyezi ezek elé! Majd jóleső érzéssel megint visszajön, hogy akkor ugye van egy vadiúj ötletem a számára…
Lehetséges stratégiáról mégis csak kell tudni, hiszen komoly dologról van szó. Neki, ahogy a szintén vénuszi születésű Bika jegyű embernek, mindig kell lennie egy olyan emberének, aki türelmesen végighallgatja  mindennapi drámáit. Tehát az orvosság számukra egy valóban kipróbált és harcedzett, mélyen beleérző ember aki órákon keresztül bírja a gyűrődést. Biztosan akad ilyen, probléma akkor sincs, ha az éppen rosszul halló, mivel mindez csak arra jó, hogy jól kibeszélje  magából mindazt,  amit hallani szeretne maga magától!

 

SKORPIÓ  analógiája szakításkor, mondhatni pofon egyszerű. E típus és a Bak jegyű esetében is vakon kijelenthető : nekik ez nem probléma! Maradjunk itt nála, aki állítja teljes mellszélességgel, mivel ennek a helyzetnek sok pozitívuma is van. Konkrétan, amikor ismét bekövetkezik  e krach,  akkor már könnyedén tudja venni az akadályt, hisz van benne némi gyakorlata. Egy könnyet, annyit sem ejt, hanem elfogadja, hogy a Sors most éppen ebben a helyzetben teszi próbára. Ha valóban ő a ludas a dologban, ezt nyíltan kijelenti, és  az ezzel járó felelősséget nem kívánja áthárítani a másikra, elviszi a balhét. Lapozzunk!
A lehetséges stratégiájáról, hogy mitől  e hatalmas tartás, rendíthetetlenség, innen is le kell húzni a leplet. Magunk közt vagyunk, ez igazán nem is olyan nagy titok, a szakítás erőfelmérő, amit  gyakran önmaga idéz elő! Hogy legyen egy „ingyen” reklámja, milyen erős e csapás közepette (és sok minden más esetben is)! No, ezt csinálja utánam valaki! Mi jön ezután? A fekete leves! Mert a róka fogta csuka helyzetben, a dolog odáig fajul, hogy elveszi másoktól az élet örömét – csak úgy, jókedvében – saját magát pedig, lejáratja…és?!

 

NYILAS  analógiájához tartozik, hogy a szerencse planétája – Jupiter – az „örök jótevő” égisze alatt, mint az előző Skorpió esetében is gyakori ez a helyzet. Talán „összebeszéltek”, mivel  neki se gond,  ha ő maga idézi elő a szakítást. Meg van győződve róla - akár tudatosan, vagy tudattalanul -, hogy  mindenből szerencsésen fog kivergődni. Tanácsot sem kér, minek a sok okoskodás. Miről is van szó? A szakításról?– jó téma, mondja! Most is mondom, neki  legnehezebb testrésze a nyelve, mert a saját élete drámai részét is kirakja a placcra!  Kibeszéli, amit nem kéne, eltaszítván azt is, aki eddig szerette, vagy aki esetleg szeretni tudná még. Hol van a Jupiter az életében? Hát vele, és így azt kapja mindig ami megérdemelten jár neki…

A lehetséges stratégiájáról , hogy a  mindenkinek jár, itt is lehetséges! Általános tapasztalat, ha  a Nyilas jegyű (és a Szűz) minél később adja be a derekát egy frigyre, az neki akár a Sors ajándéka is lehet. Maradjunk a Nyilasnál. Ifjú éveiben, mint egy csikó ugrándozik, játszadozik és a mozgás az életeleme, majd az élete őszi szakaszában lassan felnő. Miközben megtapasztalja a végleteket, felismeri  a szabadság, és a szabadosság különbségeit, megnyugszik.  És akkor , mint a mesében  jön a királyfi, vagy a királylány? Passz! Közülük kerül ki a legtöbb vénkisasszony, és agglegény, s aki már benne él, az tudja, lehetnek örömei ennek is.



BAK  analógiája hasonló, mint a Skorpió jegyűé! A szakítás pillanatában is póker arccal veszi tudomásul, hogy a hegy nem megy Mohamedhez. Szűz jegyűhöz hasonló vonás a gondolkodásában: tudtam már előre, hogy be fog következni! Az előző kettővel ellentétben, ami valóban sajátja, a szakítás nála ritka, mint a fehér holló. No, de most ne arról szóljak, hogy előre kalkulál, oszt és szoroz, aztán hősiesen kivédi mindezt, hanem ő is ember, nincs kivételezés! Elveszíti eredeti fahumorát, lehetetlen mosolyt fakasztani az arcára, néma lesz, mint az a bizonyos levente és a szakítástól jég veszi körbe a szívét, és innentől csak látszat,  hogy van neki. „Megérinteni”  még tüzesen  is lehetetlen lesz egy ideig …
A lehetséges stratégiájáról  elmondható, hogy Mohamed is képes elmenni a hegyhez, a jeget fel tudja olvasztani a májusi rügyfakadás, és tavasszal el tudja mondani, hogy kit, mit és miért szeret, főleg  hogyan.  A szakítás után maga magának kell  arra  rájönnie, hogy ez itt nem tarthat örökké, mármint  ez a bábállapot, és a figurát lazábbra is lehet venni. Igen, a nevetés és a vidámság számára orvosság, a vidám órák - nem csak percek - szerves részei az életnek az ember alkotta közösségekben. Szakítás után, tudatosan keresse az olyan társaságot, ahol természetes a humor, ennyi! A többi már csak gyerekjáték…



VÍZÖNTŐ  analógiája sem egy hétköznapi tanulság! Szakításkor úgy összecsuklik, mint az a bizonyos collstok. Olyan szokatlan dolgokat fedeznek fel rokonai, barátai és környezete, hogy pl. sorban álláskor a pénztárossal filléreken vitatkozik, vagy vezetés közben folyamatosan alpári módon szidja a közlekedőket. Sőt ha diák, bandavezér módjára uszít a tanárok ellen, ha felnőttről van szó, odamondogat a főnökének, beszól azoknak, akik eddig a legjobb véleménnyel voltak róla. Ha nem említi meg valaki - mert ő maga nem beszél róla -, hogy a szakítás éppen káoszt idézett elő a lelkében, akkor képes akár kirúgatni magát.
A lehetséges stratégia is elképesztően zseniális nála, persze, ha szót értettünk. Nem kell csinálni semmit, csak olvassa végig. Jó példa lehet a rugós bicska esete -  senki nem mondja neki, s nem tudni mikor – egy gombnyomásra megrázza magát, és megtörténik a csoda. Két lábra áll, nincs nyafogás, és csiki-csuki, csak új időszámítás van. Abban a pillanatban ki is mondja: elég volt, ha ennek itt vége, akkor vége, lapozzunk! Ruhát, frizurát, útvonalat vált, már nem érdekli, hogy az  kerülő,  máshová megy bevásárolni. Nála ez az akció teljes sikerrel jár! Itt nem hinni kell, hanem megérteni.



HALAK  analógiája szerint egy sebezhető ember. A szakítás nála sem marad nyom nélkül. Születése pillanatától, ha a szülei is tudják mit jelent Halaknak lenni, meg kell őt tanítani arra, hogyan erősítse önmagát. Ha időközben megtanulta, hogy a való világban mit kell a realitás  talaján nézni, kihez és mihez tartozik az idealizmus, akkor nyert. A szakítás szóban és a  tettekben is  egyszerre mindkettő benne van. A helyes nevelés és tanulás következtében rögtön „tudja” mindegyik helyét. Vagyis az idealista része ott kezdődik: „egy álommal kevesebb”. A valóság része pedig az, hogy „sodrásban van”, és ez a legtöbbször nem is kellemes. Mindig nem járhat rosszul! Aki pedig erőnek erejével lapátol a sodrásban, az se nem idealista, se nem realista! Hogyan, akkor mi is? Mondjam, vagy mutassam…

A lehetséges stratégia nála „rokonságban” van a Skorpió, Bak szisztémával, de csak abban, hogy nagy túlélő attitűdöket rejteget számára a „tenger mélye” (lelki bugyrai). Az a tipikus eset áll fenn, hogy a szakítás okozta sebeket, kívül és belül egyaránt „kutyaharapást szőrével” gyógyítja, Hagyomány szerint jó esetben még az egészséges hite is páncélként védi. Magyarán, mindig képes észrevenni, meglátni a fényt még a sötét alagútban is. Remek humorérzéke pedig valóságos kincs tud lenni, amikor vihar dúl bent és kint a (lelki) élet tengerében…

 

 

Ebben az esetben is érvényes az az alapszabály, hogy aki tudja a születési Nap jegye mellett az ascendens, vagy a Hold csillagjegyét, bátran vegye bele az értékelés során.

 

Az írás Steiner Gergely szellemi tulajdonát képezi, amelynek részben vagy egészben való közlése a szerző engedélye nélkül tilos.

 

https://steinergergely.eoldal.hu/cikkek/nyitooldal/horoszkopja-elkesziteset-kerje-tolem....html

 Információ:

skype: steiner.gergely

s.gergely@t-email.hu

steinergergely@gmail.com vagy +36-30-9391-338 telefonon

(2019.08.14-én 6:00-ig a honlapomon a megtekintés: 2963)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

----------

(REBEKA, 2011.01.14 09:06)

Kedves Kleine B.! Teljesen egyetértek, igen, ha van SZERETET, van megoldás, ha nincs akkor jön a szakítás!
Mindennek ez az alapja, és kár is minden felesleges szó!
KÖSZÖNÖM! Külön köszönöm a Bibliai üzenetét! Remélem mindenki érti, aki olvassa!

-------

(Kleine B., 2011.01.13 22:13)

Kedves Mindnyájan, akik olvassák!
Bennem az fogalmazódott meg az alábbi írások elolvasása után, hogy szeretettel minden megoldható!-lenne! Amíg képesek vagyunk szeretni a társunkat, addig nem esik nehezünkre, hogy megoldást találjunk a nézeteltérésekre. Kompromisszumkeresés közben nem árt, ha feladunk valamit az önzésünkből. Ha szeretjük a társunkat, akkor neki csak a legjobbat akarjuk, néha önfeláldozás árán is. Még ez is örömmel tölthet el! A baj ott kezdődik, ha már nincs meg sem a szeretet, sem az adni akarás bennünk- nem a másikban!
A Bibliából tudnám ajánlani Pál apostol Efézusbeliekhez írt levelének 5.részéből 22.igétől 33.-ig. Röviden : úgy szeressük párunkat, mint önmagunkat, ill. "lesznek ketten egy testté"!

REBEKA

(Steiner Gergely, 2011.01.13 17:51)

Kedves REBEKA! Valójában egyről beszélünk, úgy veszem ki nálam jóval fiatalosabb hévvel hisz az idealisztikus eszmében, hogy a férfi és a nő kezet ráznak, és szent a béke. Mindenki alárendeli a másiknak az akaratát, és a dolgok jól alakulnak. Magam is hajlok arra, hogy a nő plasztikusan alkalmazkodik a párjukhoz, lemondani egyéni érdekükről. Mint, ahogy a férfi is - kevesebben, de igyekeznek - megfelelni párjuk olyan kívánságait is teljesíteni, hogy szépek, kívánatosak legyenek, mindig legyen annyi a bukszában, és legyenek ott, s amikor éppen kell, s amire kell, oda és vissza. Még ha túl sokba kerül egyik a másiknak anyagiakban vagy időbe a gyengédség nem fér bele. Maradok a kaptafánál, a MI fogalma, már nem a harmóniáról szól! Másról, hosszú! Én csupán egyenként sem - jegyről-jegyre, a való világban sem - a problémát néztem, s nézem a jövőben is, hanem a lehetőséget egyénekre szabva. Higgye el, én is hiszem, tapasztalom tesznek is érte rendesen - alá, mellé úgy, mint okosan és következetesen -, ami van, az már egy kicsit mozizás. Én, a praxisomban sem mondom, hogy mit tegyen! Hanem, ismertetem a születési időből azt, ami a felismerést segíti, semmi több!Több, mint kevesebb sikerem van, hogy elidőzzek azon, kinek mit kéne tenni - "meghalni az egyiknek, másiknak, hogy legyen a MI", igen szép, és hasznos - én egyetlen hozzám fordulótól sem kérhetek ilyet. Csak legyenek boldogok a természetüknél fogva, a többi rizsa! Maradjunk annyiban, mindketten egyről beszélünk keressük - MI emberek - a másikban a szépet, jót és megtaláljuk, meg tudjuk találni, az egész életünk arról szól. Aki nem, az keresse tovább, biztosan rá fog találni, éltesse a kihívás, a kutatás élménye, és kitartás! Részemről örültem az észrevételnek, és a FÉL EGYEDÜL MARADNI fejezetben sem arról szól, mit tegyen az ember, hanem mit tehet. És nem a szakítás - mint itt sem, hanem a felismerés - a cél, önmagát és a másikat. Még "élve" és nem feladva saját született emberi értékeit. Ennyi és utoljára szóltam e témában, és ismételten köszönöm értékes hozzászólását, észrevételét nekem úgy, mint az Olvasóknak.

Az óceán

(REBEKA, 2011.01.13 09:03)

Kedves Gergely! Köszönöm a válaszát! Akkor pontosítom a mondandóm, én úgy értettem, hogy ne várjuk meg, hogy szakításra kerüljön sor, hanem hogyan lehet egy kapcsolatban úgy élni, hogy mindkét félnek kerek a világ. Erre világít rá Csernus idézete, hogy meghal az egyén, és megszületik a MI! Nos ez lenne az ideális párkapcsolat. Ezt hogy lehet elérni egyénenként, hogy a hatalmas EGONKAT alárendeljük egy harmónikus kapcsolatért. Tapasztalatom szerint legtöbbször csak a nők képesek plasztikusan alkalmazkodni párjukhoz, lemondani az egyéni érdekükről, hogy a párjával harmóniában éljen. Itt az a gondom, hogy mindkét embernek kéne ezt tenni, hogy megszülessen a MI! Nos ilyet keresnék!

REBEKA

(Steiner Gergely, 2011.01.12 19:53)

Kedves REBEKA, először köszönöm a bókot, és jól is esett a figyelme. Idézet is jól illik az elképzelésembe, mert - bár én nem így érzem - negatív. Pontosan, nekem is ez a szándékom, a végletek feltárásával a stratégia az "ébresztője" a dolognak. Ha nem látjuk a különbséget, akkor nincs miről beszélni. Az asztrológia önismeret, tehát a MI is rendben van, de a KI vagyok fogalma az elsődleges, utána szólhatunk bele a közösbe. Innen lehet csak megtudni hogyan "menthető meg egy kapcsolat", önismerettel. Az, hogy "sajnos, kevés van, de hátha" is ugyanazt sugalmazza, amit én is, "hátha" átmegy. Szerintem átment, vagy még átmehet és csupán idő kérdése mindenkinek, ha jó, ha rossz érzése is támadt utána. Csakis elsőre ÉN tehetem meg a MI érdekében, de akkor, ha tudom így is, úgy is, Ki (is) vagyok egyáltalán. Győzni sem kell, mert ez nem háború, hanem megszülettünk, és úgy, és ahogy, én így látom. Önmagunk árny és fény oldala, nem negatív és sem pozitív, állapot! Vagyis, az analógia és stratégia nem győzelmi kérdés, nem sötétség és világosság, és nem az a kérdés ki győz, hanem MI vagyunk, és magunk a KIK, csak tudjuk mit is jelent ez feketén-fehéren! Minden pozitív, ha tudunk róla...

Az óceán

(REBEKA, 2011.01.12 16:05)

Kedves Gergely! Kiváló a cikk. Azért szeretném a negatív oldalról átbillenteni, és egy idézettel alátámasztani, hogy menthető meg egy kapcsolat, sajnos ilyen kevés van, de hátha....

...lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI
/Dr Csernus/