Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZINTÉN ZENÉSZ, CSAK A HANGSZER MÁS(É)

2013.03.28

- HÁZIKONCERTEK-

Minden asztrológusnak - köztük nekem is - örök dilemmát okoznak a hozzám intézett párkapcsolati kérdések. A leggyakoribb, a Sors(unk) milyen mértékben determinált bennünket e földi életünkben? Létezik-e szabad akarat? Hogyan is lenne igaz, hogy a sorsunkat kedvünkre megváltoztathatjuk?  Akarjuk-e ezt egyáltalán, és vajon igazán mit is akarunk!? Ismerős helyzet, hogy folyamatosan azt szajkózzuk, ki mindenki más hibás a mi életünk elrontásában. Pedig kellő önismerettel minden egyszerűbb, átláthatóbb lenne, mindenkinek.

Kikényszerítünk, megteremtünk egy helyzetet, aztán véleményezzük, hogy az milyen mértékben felel meg az elvárásainknak, pillanatnyi hangulatunknak. Legtöbbször egy életen át igyekszünk megmagyarázni, vagy magyarázatot keresni arra, hogyan és miképpen buktunk bele önismeret híján a magunk teremtette helyzetbe, vagy kerültünk ki belőle vesztesként. (A sikeres kapcsolatokról valamiért ritkán esik szó.) Látjuk, tudomásul vesszük, hogy körülöttünk mindenki (szintén) csak egy zenész a nagy zenekarban. De az összhanggal időnként problémáink vannak.

Lássuk egy – egy „zenész” történetét, a nagy zenekarból!

szinten-zenesz4.jpg

 

Első történet:

Bika csillagjegyű fiatalember egy évvel túl a harmincon, beleszerelmesedett egy  harminc előtti Skorpió csillagjegyű nőbe. Itt most végképp mindegy ki kezdte, a lényeg, maga a helyzet!

Szemben egymással a két zodiákus, okkal állíthatom az első találkozáskor mindketten érezték, ők bizony össze tudnának tartani. Szembenálló konfigurációban gyakori, vagyis tőlük függetlenül, más csillagjegyek esetében is az a szuper, hogy nem néznek se jobbra, se balra, hanem szemtől szembe érezniük kell, mitől tudják egymást boldoggá tenni. Esetükben az alaphelyzet, hogy szeretnek adni. Vélik, hogy az adni tudás egy szerelem lényege  – náluk biztosan – ez a leggazdagabb megnyilvánulási forma ilyenkor…

Két képlet összevetésekor több szempontot is figyelembe kell venni, helyzetükben „ordít”, kinek-kinek a harmonikus (pár)kapcsolat érdekében előbb a saját lelki békéjét lenne illendő megtalálni! Miért? Mert ez a tartós kapcsolat alappillére.

Feltételezem, az ősi tapasztalat csak  megerősít ebben, e két csillagjegyű külön-külön is képtelen elfogadni a saját gyengeségeit. A szép jövőt elcsúfítja, hogy önkéntelenül egymáson töltik ki a bosszúságaikat. Ennek természetes következménye, hogy a dolog kétesélyes lesz náluk. Egyik, hogy átmenet nélkül halad a beteljesedés felé, a másik, hogy szenvedést okozó összeomlásba fullad a dolog. Lehet-e itt bölcs tanácsot adni? Igen, minden sarkon ingyen osztogatják! És a képletük ismeretében? Említettem már, hogy a gyengeségük lehet akár motiváló is! Az első pillanathoz visszatérve, az elcsábítás könnyű, de megtartani a másikat, az már igencsak  embert próbáló feladat.

A dolog hátteréhez tartozik, hogy a Skorpió nőnek gyermeke született egy korábbi kapcsolatából, és a gyermek édesapjával kénytelen-kelletlen tartania kell a kapcsolatot. Bár szakítottak, az apa távozott, a rendszertelen gyereklátogatás, a volt közös lakásban való együtt tartózkodás sok félreértésre ad(hat) okot, fogjuk rá joggal!  Skorpió nőre, de a Bika (új) lovagra is, ebben a helyzetben Vízöntő apukával szemben állandó hatalmi harc vár.

Vízöntő úr, az sem biztos, hogy tudatosan, de állandóan meg akar győződni a saját ellenállhatatlanságról, és az sem kizárt, hogy mindezt a Skorpió váltja ki belőle önkéntelenül akár. Vízöntő úr is makacs - mint a Bika/Skorpió (friss) együttes -, független lény, ám kinyitották az ajtót a vonzódások előtt, és a szeretet, a szerelem védtelen maradt. Teljesen spontán, a Bika jegyű férfi akadálytalanul bemehetett!

 Lehet mindkettőjük hibája, vagy akár egyéni felelősségük terhére róható (nem beszélve, hogy gyermekük is lett a románcból), hogy a meglévő, fogjuk rá idilli állapotukat nem védték meg, és ahelyett, hogy élvezték volna, most mással és másokkal is megosztják az ágyukat. Tapasztalatokat ugyan szereznek, de mégis csak gyarapítják a felelősséggel nem bíró felelőtlen emberek táborát.

Lehet ebben a háromszögben lévőknek valami bölcset mondani?

A sorsot nem mi asztrológusok írjuk, az asztrológia egy útmutatás, és a többi már a Gondviselésre tartozik. Valakit itt a Sors a kegyeibe fogad, valaki levonja a tanulságot, és az is előfordulhat, hogy a a három szereplő közül kettő biztosan rájön, a harmadik felesleges itt…

Mi lenne a jó megoldás? Valaki itt úgy gondolkodik, hogy jó simulékonynak lenni, és mindig engedni a pillanat csábításainak. Ha valaki itt hosszú távra tud gondolkodni, akkor az látszódjék meg a tetteiben is. Az ilyen rögtön tudja, hogy mit lépjen holnap, vagy holnapután, vagy akár a következő másodpercben. Ami olyan egyszerűnek tűnik, mint egy nyakleves. Valaki vigyáz a másikra, vagy vigyáznak egymásra, együtt, és kár lenne valakinek is elrontani a viszonyt, nemde bár? Hogy ki a „nyertes”, majd kiderül! Lehet, hogy az, aki előbb megértette, miről is beszélek…

 Második történet:

szinten-zenesz8.jpg

 

Itt nincs szingli állapot, törvényesen férj és feleség a két ember! Valami lóg a levegőben. Megint csak egy tudattalan állapot, miszerint valamelyik készül egy lépésre, a másik pedig felkészületlen erre. Amikor pedig megtörténik a „kisülés”, vagyis valamelyik színt vall, miszerint eddig volt és nem tovább, a másik egyszerűen úgy gondolja, összeesküvés áldozata lett. Az eszébe sem jut, hogy a korábbi problémák megoldása elodázásának következményeit szenvedik el most. Itt az is hibás lehet, aki lépésre szánja el magát, de az is, aki mindig csak menekült a probléma (meglátása, észlelése) elől.

Ikrek jegyű nő esetében, a párja Szűz jegyű, közös uralkodójuk a Merkúr adja, meg tudnák beszélni a dolgokat, amit nap, mint nap letagadnak (elfojtásnak nevezik a pszichológusok). Áldozatául esnek a saját hallgatásuknak. Miről is kéne beszélniük, ha egyáltalán eljutnának erre a pontra? Megjegyzem ők (az első példához hasonlóan) nem a képzeletem szüleményei, valós személyek, valós esetek, akiknél volt alkalmam figyelemmel kísérni a dolgaik alakulását és így a magam következtetéseit levonni.

Ikrek nőnek már korábban is fel kellett, hogy tűnjön, kedvese, akit gyermekei apjául választott kissé szögletes fazon. Elvei vannak. Mindennek alapja az érzés, pláne egy házasságban. Nehezen beszélhetünk felszabadult örömökről ott, ahol fegyelmezetten kell uralkodni az érzelmeken, ami így akadálya az elengedhetetlen kitárulkozásnak. Nem éppen leányálom, de legénynek sem való, hogy éljünk csak a mának, mert a múlttól rettegni, a jövőtől meg félni kell.

Szólni kéne időben, hogy: állj, beszéljük meg, álljunk meg egy polgári szóra, mert muszáj! Egyáltalán ki kezdi, vagy ki kezdje a tisztázó párbeszédet? Olyan ez az állapot, mint amikor „a szántón lágy szellő suhan a föld felett”! Tudjuk az időjárás jelentésekből, ez nincs mindig így! Ikrek nő szereti, ha bejárhatja a földet.  Szűz férfinek erről az egész föld dologról meg az jut az eszébe, hogy mi dolog is van még ezzel, mit kell „megjavítani”, dolgozni rajta, hogy biztonsággal hozzon a konyhára.

Vagyis az Ikrek nő azt „kapja” a Szűz jegyű férfitől, hogy az megmondja, mi dolguk van e földön, hogy ne tétlenül töltsék az idejüket. Ez akkor is így igaz, ha az úrnak nincs kedvére a földet túrni, hanem „ráérünk arra még” amikor majd eljön az ideje. És az van, amit én mondok, és ezzel a vita lezárva! Szóval, ha az, vagy éppen  ez a felállás,  (tapasztalat), akkor milyen bölcs dolog kerekedhet ki ebből?

Nőnek, ha kérdezné, azt mondanám, hiba hosszú távra tervezni, így elkerülhetik (vele együtt a párja, valamint gyermekeik) a fájdalmas csalódást. A kezdetektől, és itt van zömmel a csont elásva, és ahogy egyre idősebbek lesznek, ez a „nyeregben ülés” azt jelenti, az Istennek se száll le onnan. Nos, magas lóról beszélni olyan állapot, mint a fejen a fül esete. Le se lehet onnan tépni, mert végtére is hogyan nézne ki, ha az úrnak orrára csúszna a kalap!

Valójában, bárhonnan is nézzük a dolgot, ha bekövetkezne egy változás, azt az úr nem lenne képes elviselni, hogy egy idő után – azt mondja, ennyi boldog év után, mert úgy gondolja, még mindig szótlanul hangot adva elégedetlenségének – fel is út, le is út az összes igyekezete ellenére. Természetesen igaz, hogy nehéz a nőnek is, mivel előbb felfelé kell(ett) nézni a „lovasra”, majd egyenesen előre, nem beszélve arról, hogy esetükben a talaj magasságában nem egyforma a nézőpont.

Mások esetében is van ez így, hogy magukban elmondják, mindegyik a maga-maga orra alá mormolva, hogy: minden nagyon jó (volt), minden nagyon szép (volt), de elég volt! Szabaduljanak meg, de gyorsan! Mitől is? A helyzettől? Vagy egymástól? Na, erre kapom, hogy mondjam ki én, hogy mi a helyes lépés? No, nem így van ez, kérem! Mindenki a saját sorsáért felel, és igenis gondolkodjanak! Ha kell hangosan, mivel szóból ért az ember, vagy időnként éppen, talán ebből az írásból is…

A saját élettörténetünkben is érdemes figyelni az előzményekre. Szaturnusz harminc évenkénti visszatérése egy kulcsmomentum. Önelemzéssel ki-ki visszatekinthet és egy kis gondolkodással felfedheti az összefüggéseket, figyelem: szüleik hasonló életvezetésében is...

A két történetben is visszakövethető a múlt, amit csak én és az érdekeltek tudnak. Engem igazol, nekik tanulság. A Sors megint egy leckét adott mindegyiknek, hogy lehetősége legyen az (építő) tanulságok felismerésére! Én meg csak figyelem, rájönnek-e a helyesnek vélt megoldásra? Ahogyan a szüleik is igen, vagy nem, de az már egy másik történet...

 

Az írás Steiner Gergely szellemi tulajdonát képezi, amelynek részben vagy egészben való közlése a szerző engedélye nélkül tilos.

A szerkesztett eOldal neve: www.steinergergely.eoldal.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.