Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyilas jegy és a magyarság

2015.11.27

 

Daylight -  "Alagút a halálba" című filmet mindenki ismeri. Témája, hatalmas erejű robbanás rázza meg Manhattan egyik negyedét. A baleset következtében a Manhattant New Yerseyvel összekötő alagút mindkét vége beszakad, és a bent ragadt emberekre nemcsak a bezártság tehetetlenül nyomasztó érzése nehezedik, hanem a fölöttük örvénylő Hudson-folyó hatalmas víztömege is.

Kit Latura (Sylvester Stalone), aki korábban a mentőszolgálat vezetője volt, azt a feladatot kapja, hogy kerítse elő a bajbajutottakat - akár a föld alól is. Latura megtalálja a módját, hogy miként jusson be az alagút túszaihoz a beomlással fenyegető pokolba, de a kétségbeesett csoporttal együtt ő is csapdába esik. Kénytelen improvizálni, ha azt akarja, hogy a rábízottakkal együtt még valaha megláthassa a napvilágot. Volt abban egy nagy mondat:

együtt menni fog

Miért mondom mindezt? Több asztrológiai könyvben – mindegyikben – kétséget ki nem záróan az összmagyarság személyiségjegyei, a Nyilas csillagjeggyel párosítják! Szó sincs arról, hogy magát a jegyet, vagy éppen hazámat leminősítsem. De az „árnyékos” képtársítása „nevesítve” emberben, és felfogást illetően mások lekicsinylése, a kevélység, és az ezekkel furcsa ellentétben álló önbizalomhiány jellemzi úgy a Nyilas embert, mint népünket is!

 

Én is úgy fogom fel, így némi túlzás bár, de az ezek lennének rá, vagy ránk a legjellemzőbbek, ha benne is élnek, vagy élünk, gyakorlatilag veszteséget termelő tud lenni (emberben, népben egyaránt). Hatalmas ilyen eredetű problémája a Nyilas csillagjegybe születetnek, náluk észrevétlenül begyűrűződött ebbe a tudatállapotba. Valóságos pátoszok, és legendák sorozata, a dicső múlt, és a fényes jövő (eljön majd a Csaba királyfi, és újra lesz Aranycsapatunk, stb.), és minden más lesz, szebb és jobb, mint valaha.

 

 Ez a fajta összetartás az ősi kódexekben – mint ami papíron, ami mindent elbír – a legteljesebb rendben, de a valóság nem ez! Nyilas csillagjegyű emberben, mint Hungária nevű országban a kor előre haladtával, a sikertelenségeiket, ill., sikertelenségünket úgy adjuk elő „a magyarság semmibevétele” mondhatni paranoid szócséplés (már-már orvosi eset). Hogy a „határon túli magyarok érdeke” (fontos), de mikor lesz végre itt bent az, hogy ne zárjuk ki a másik magyart egy közös társadalmi rendeződésből (mindig az adott határainkon belül is). Ha több tenger venne körbe bennünk, akkor sem volt, és lenne most is másként!

 

Katasztrofális, amit mi itt csinálunk (és maga a Nyilas ember is néha)! Ez a jó pár avítt és neo ideológiai kishuszár, hogy tud képes lenni egymásban gyűlöletet szítani, nekem (is) nagy talány. Napi penzum habzó szájjal még nagyobb nyilallást okozni saját nemzetségének lányainak és fiainak, ezt már hovatova ezer éven át! Kérem, ne szépítsünk, csak lapozzuk át dicső történelmünk! Miért ez a bevezető? Nos, 1776 július. 4-én, igazolja az elmúlt 235 év történelmét, „együtt menni fog” szellemében ők miért képesek szeretni, testvérüknek tekinteni a másik amerikai embert és mi 1100 év után miért nem?!

 

Amióta asztrológiával foglalkozom, és aki valamit is ért hozzá, nem a népszerűsítő részével van csupán „telítődve”, tudja azt, összetett dolog, hogy egy valamit is csak egyszerűen lehessen itt kijelenteni. Pedig van ilyen, hogy a világ, amióta létezik az írott formája, jegyeket népekkel is összefüggésbe hozták, vagy tudták hozni. Ha Nyilas, akkor a világ bármely táján ezek csak (is) a hunok lehetnek. Pedig a spanyolok is azok, az ausztrálok, madagaszkáriak, de még a „vad” szerbek is Nyilas jegyhez vannak „kiosztva”, ahogy maga Arábia is. Újra felteszem a kérdést, hogy valami más szellemében ők miért képesek szeretni, testvérüknek tekinteni a másik maga fajtájú emberét, és mi 1100 év után miért nem?!

 

Maradjunk itt, és aki akar, húzhat párhuzamot, amint az ideje megengedi, hogy utánajárjon (ahogy magam is megtettem). Nézzünk bele a Nyilas analógiákba! Reményeim szerint mindenki érzékeli a párhuzamot a természetes jegy, és a népeket illetően. Nem írok sokat, csak a lényeget, hogy. a Nyilas jegyű soha nem kerüli a feltűnést (halmozza), és ez a fajta ember más jeggyel ellentétben fogalma sincs, mikor gázol bele mások lelkivilágába (bár a spanyolok, a katalánok életébe, stb.). Mi történt, rosszat szóltam? – annyira természetes adja ezt elő, haragudni se lehet nagyon érte, annyira naivan adja elő a (bántó, sértő) dolgait! (Pár órára mindig, mindent, mindenkit el lehet viselni, három nap a Hungaroringen, pl.). Gondoljunk bele, így megy 1100 éve minálunk magunk közt a szlovákokkal, románokkal, szerbekkel, horvátokkal!

 

Fától nem látja az erdőt típus! Vagyis, élhet az örökzöld Madagaszkáron, vagy éppen kietlen, de dúsgazdag Arábiában, és több tengert körbevevő Ausztráliában, elindul mindig hazát keresni, vagy űzi a csodaszavast. Míg csak nem eljut arra a felismerésre, hogy „itt élned, s halnod kell”! Mint embernek is az az egy fennkölt célja van, hogy maga mögött tudja a(z örök dicsőséggel telített) mulandóság érzését.

 

Olyan érdemeket, erényeket keres, amely amióta a világ a világ, hogy múlja felül egyik a másikat, és nem értékelni alul a múltat, és a jövő szebb, mint a jelen, viszont ezt még mindig "keresi" (hol is a helye most, ez a nagy kérdés még mindig). Mi ez, ha nem idealizmus, miközben náluk - emberben is előfordul, nagyon is gyakran – több mint más, jobb is, mint a többség, mondom, csak nem elégszer a „fától nem látja az erdőt” – telhetetlen! Megint a régi nóta, az a nagy kérdés: ők miért nem képesek jelenben élni, okosan magukba nézni, mint más földi halandó a maga módján, és ők miért nem?!

 

Van egy sejtésem, amerikaiaknak majdnem negyed évezred alatt sikerült, akkor nekünk 5x 250 év alatt se, jó lehet, mert újabb 1100 év múlva elérjük mi is az 50%-ot… Aki tud jobbat, csak az feleljen!

 

 

Akinek kiváló „áthallása van”, hogy megint van az országunkban egy Latura, aki ki akarja vezetni népünk valamiből, fog ez menni? Szóval, újra, ahogy kezdtem, és szabad a pálya, gondolkodjunk („cseréljük” le az amerikai sort, tegyünk bele magyart)! Minden marad a régiben, csak szabadjára engedtem a fantáziájukat…

 

Szóval: Daylight – „Alagút a halálba" című filmet mindenki ismeri. Témája, hatalmas erejű robbanás rázza meg Manhattan egyik negyedét. A baleset következtében a Manhattant New Yerseyvel összekötő alagút mindkét vége beszakad, és a bent ragadt emberekre nemcsak a bezártság tehetetlenül nyomasztó érzése nehezedik, hanem a fölöttük örvénylő Hudson-folyó hatalmas víztömege is.

Kit Latura (Sylvester Stalone), aki korábban a mentőszolgálat vezetője volt, azt a feladatot kapja, hogy kerítse elő a bajbajutottakat - akár a föld alól is. Latura megtalálja a módját, hogy miként jusson be az alagút túszaihoz a beomlással fenyegető pokolba, de a kétségbeesett csoporttal együtt ő is csapdába esik. Kénytelen improvizálni, ha azt akarja, hogy a rábízottakkal együtt még valaha megláthassa a napvilágot. Volt abban egy mondat: … együtt menni fog

 

Az írás Steiner Gergely szellemi tulajdonát képezi, amelynek részben vagy egészben való közlése a szerző engedélye nélkül tilos.

https://steinergergely.eoldal.hu/cikkek/nyitooldal/horoszkopja-elkesziteset-kerje-tolem....html

Információ:

skype: steiner.gergely

s.gergely@t-email.hu

steinergergely@gmail.com vagy +36-30-9391-338 telefonon.

(2011.12.19, Megtekintés: 666)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.