Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A HELY SZELLEME

2015.03.15

A HELY SZELLEME


Ahol született, ahol él vagy lakik, beszédes tud lenni…

az-elejere.jpg

 (2015. III. 15-től 6:00-ig a megtekintés: 2104)

Kép: a soproni Tűztorony, balra a Storno Ház, jobbra a Városháza

….és ha egy kicsit odafigyel a környezetére  még azt is megtudhatja ki lesz vagy lehetne még önből. Vagy már lett?! Nem kell és nem is lehet lekoppintani a „nagy elődöket”, csupán tisztelni kell a helyet, ahol naponta álomra hajtjuk a fejünket. Sokan nem is sejtik, el sem tudják képzelni, mi mindenről árulkodik szűkebb és tágabb lakókörnyezetük. Az épületek, a házak, a lakások… A téma régóta foglalkoztat, és több okom is van arra, hogy ezt feltárjam. Megválaszolásra váró kérdések zúdulnak rám naponta. Senkinek szinte fel sem tűnik, hogy a Sors (a Sorsa) szépen mindent elrendez, minden és mindenki  rendre a helyére kerül. (Vagy nem…) Szinte észrevétlenül belénk ivódik a környezet atmoszférája. Visszatérő téma kortól, nemtől függetlenül – de zömmel nők esetében - a szerelem, párkapcsolat, hivatás, egészség, de szinte semmi kérdés a szűkebb tájkörzetről, a lakóházról, a lakásról és ezek környékéről. Pedig milyen jó lenne tudni mindezekről, sőt, nagyon nem ártana!  

 

Mi van, ha tudja, vagy megtudja? A kettő nem ugyanazt jelenti. Ezt az engem igencsak foglalkoztató témát, ennek nem elhanyagolható jelentőségét igyekszem megismertetni az érdeklődőkkel. A magam módján. No, lássuk!

 

Sopron egyik híres, nevezetes utcája, amely a kitelepítések következtében kicsit elveszítette az eredeti „varázsát”, miszerint  nevezetes bortermelőké volt az egész sor – wolfser-strasse (balfi utca) – azzal, hogy az  ország más területeiről  telepítettek ide olyan embereket, akiknek hely kellett, és az üres házak erre alkalmasak voltak. Néhányan folytatták a mesterséget, de a többség, mivel nem értett a borászathoz, inkább csak fogyasztotta, minthogy a szőlősben dolgozzon. Nehogy valaki azzal vádoljon, hogy becsmérlem ez utóbbiakat, csupán azt akarom kiemelni, hogy amikor valaki költözik,vagy költöztet, előbb győződjön meg arról, hogy vajon hová is készül, kik is élnek, vagy éltek ott, mivel vannak „átitatva” a falak, milyen a hely szelleme, atmoszférája mert az kötelez valamire. A helyfoglalást átélhetjük megtiszteltetésként, de „átokként” is. Negatív példám, hogy egy ide betelepített ismerősöm aki  ugyan már elköltözött e helyről, erősen a fogyasztók táborába került. Bár később szebbnél-szebb házakban „húzta meg magát”, nem tudott kivetkőzni a „hozott anyagból”.

 

Nem felejtettem el, hogy asztrológusként írok! Majd megértik, hogyan is függenek össze a dolgok.

 

A soproniakban (is) nagyon erős a lokálpatriotizmus, de másutt sincs másként! Bármerre jártam, éltem, szinte mindig azt tapasztaltam, a helyiek féltve őrzik  hagyományaikat. Sokan méltán büszkék arra is, hogy a házuk falán emléktábla díszeleg, és nem kevés érzelemmel beszélnek az  utcájukban élt (vagy még élő) hírességekről. Nem is gondolnak rá, mert nem törődtek, törődnek vele, hogy mennyi összefüggés is van a saját életük és az előd(ök) élete közt. Bármennyire hihetetlen, gyakran szinte észrevétlenül felveszik ugyanazt a ritmust, és előfordul, hogy azonos, vagy hasonló életutat járnak, ill. jártak be ! Így jártam /vagyok én magam is!

 

Sopront választottam az elemzésem tárgyává, de az ország bármely területére elkészíthetném. Gyakran megállok egy-egy  régi ház előtt, ahol emléktábla hirdeti , hogy ki hajtotta itt egykoron álomra a fejét, vagy éppen ki is született ott, kik voltak a lakói. A falak pedig „láthatatlan” módon tanították, tanítják őket valamire, és észre sem vették, veszik, hogy „életiskolában” laknak, laktak, netán alkottak.  Ismételten hangsúlyozom, nem csak a  személyek,  hanem a város, az utca és  a ház szellemisége is fontos.

 

Nincs alá- és felülrendeltség, a lényeg  maga a felismerés. Fel kell ismerni, hogy az otthonunk (lakásunk, városunk) elhagyásakor „visszük” magunkkal annak szellemiségét is, de ahova érkezünk az ott lévőt is befogadjuk, így a kettő –amit hoztunk, amit találtunk -  ötvöződik.  Kár összehasonlítgatni, olyan nincs, hogy egyik jobb, mint a másik. Mindenki vegye megtiszteltetésnek, hogy amint belép egy számára új helyre, ideiglenesen, vagy véglegesen akár, elkezdődik valami, ami tanítja, alakítja. Az érkezőt, de a távozót is. Ki tudja már, hogy hányszor, de hányszor írtam le „az otthon nem egy hely, hanem egy érzés”. Semmi sincs véletlenül. Nézzünk néhány példát!

800px-rothgyemlektabla.jpg

Képdr.  Roth Gyula  emléktáblája, a soproni Előkapu utca 5. számú házon

Sopron anno” facebookos  oldalán fedeztem fel a fenti táblát, ami a közelemben lévő  Előkapu utca 5. számú házon van. Ez  dr.  Roth Gyula  emléktáblája, aki egy soproni iparoscsaládban született 1873. szeptember 26-án.  A Sopront nem ismerőknek mondom,  ő volt itt a főerdőmérnök, és Selmecbányáról való kényszerű költözésekor kitartóan kardoskodott amellett, hogy a főiskola itt Sopronban, az ő szülővárosában kapjon elhelyezést. A nemzetközi szaktekintély kitűnő nyelvismerettel is rendelkezett, az Evangélikus Líceumban (ma: Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium) érettségizett, majd  elment világot látni, és visszajövetelekor  az Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára lett.

 

Sopronban született egy polgári családban 1946. január 26-án, szülei egyedüli gyermekeként Várszegi (Imre) Asztrik pannonhalmi főapát is, és ebben a házban – az  Előkapu u. 5-ben – élt, majd az Állami Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanult. Ezt követően  Budapesten, az ELTE BTK történelem-német szakán tanult, majd egyetemi tanulmányai befejeztével középiskolai tanári diplomát szerzett. Utolsó éves egyetemistaként, gyakorló tanárként működött a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban. 1988 óta püspök, 1991-től pedig pannonhalmi főapáttá választották.

 

 

A soproniaknak elég ha ránéznek a belváros házaira, máris megelevenedik a múlt és ilyenkor érdemes egy kicsit a saját életútjukat, megvalósult,vagy megvalósulásra váró álmaikat terveiket felsorakoztatni. A hely kötelez! Roth Gyula és a főapát Várszegi (Imre) Asztrik életét  érdekességképpen összevetettem. 73 év különbséggel születtek. Mindkettőjük esetében Hold a születésük  napján a Skorpióban állt. Érzelmi természetük, érzéseik és gondoskodó hajlamuk befelé forduló ( értsd: ide a szülőhelyre, hazára.) Ilyen Hold "kombináció" esetén fontos, hogy élete során  átváltoztassa, eltávolítsa a külső álarcokat..

 

Hold-Szaturnusz kombinációik vannak: a vágyak világa szembesül a tények világával. Sopron tekintetében tény, hogy Burgenland fővárosa volt, de a tényeknek ellent mond, miszerint a vágyait mégis máshol, más országban kell érvényesítenie. Bárhol is lenne a város, valóban a hűség illik rá, ahogy a személyekre is. Fegyelmezett módon tudomásul veszik ők is, ahogy a város és a benne lakók is ezt az állapotot. Elfogadják amiben vannak, amit kimért rájuk a Sors, a Gondviselés, ahogyan  mindannyiunkra is! Így a város jelenének  kis, és nagy emberei - otthonuk, környezetük - vetülete a helyi állapotoknak, helyzeteknek, és a szituációknak.

 

Vénusz-Neptunusz is mindkét esetben áll náluk. Ugyanúgy a környezetükre is. Hangsúly az érzelmeken, a megérzéseken, a fantázián van. Mindkettőjük esetében, ahogy a környék Előkapu részénél is fontos szerepe van az esztétika, a szerves egyensúly, és a transzcendentális vonatkozásoknak. Csak az itt élő emberek – de Roth és Várszegi is – ösztönösen, ráérzéssel tudhatják a környezet „romantikus szerepvállalása” mellett, hogy ez megvalósulhat az egyetemen, de a lelkek  ápolása közben is.

 

Pontosabban a nyitott várkapu, az örökkön élő múlt öröksége, az e helyen élő emberek kifogyhatatlan idealizmusát sugallja.  Bárki bejöhet, és ki is mehet. Ne feledjük,  Roth és Várszegi is  egy sajátos, csak e helyre jellemző eszmét szolgálnak létezésükkel, e közeggel egyetemben. Hasonlóan a többi itt élőhöz (vagy aki itt élt), de az ide vissza-, és betérők is, ha még nem tudták volna eddig. Most, hogy tudják, hát éljék (is)!

 elokapu-u.-5.jpg

  Kép: Sopron, Előkapu u. 5. (balra)

Költözés előtt általában senki nem győződik meg arról, hogy mit sugall az a hely, ahol éppen él. Mit jelent ez számára. Ha éppen most kelnek útra, vagy éppen úton vannak, jó volna ha „belekukkantanának” az utca nevébe is! Mert az is „beszédes” tud lenni. De a régi és az új lakók, a szomszédok, az éppen ide letelepedni készülők. Felesleges arról beszélni, hogy érdemes arra is figyelni mitől, kitől és kivel lesznek testileg, lelkileg gazdagabbak, de felmérhetetlenül szegényebbek is akár. Kiderülhet még az is, hogy méltatlan arra a címre, melyet az utca, a ház képvisel. Mindez hamar kiderül, amint továbbállnak.  Aki pedig megbecsülte magát másutt, majd itt is, abból akár egy „jó Sors” is kerekedhet.

 

Egy más városban élő  kérdezőm  éppen költözésen gondolkodik. Menne bárhová, csak el onnan ahol van. Felhívtam a figyelmét, nézzen utána, hogy miről mesél annak a háznak a múltja, amiből most éppen távozni készül. Ki fia/lánya lakott ott. Mint kiderült, az  evangélikus vallású nemes Dessewffy-család birtokában volt a  ház. E család pedig a szegények testi-lelki baján segített, helyet adott nekik. Kérdezőm, minő véletlen , ami ugyebár nincs, egy evangélikus közösségben hasonló módon, a ház szelleme tanításának megfelelően segít. Ha tehát bárhova is vetődik, ugyanezt fogja tenni.

 

Lehet, hogy egy kép erről: szabadtéri

Kép: Fórum-Ház, Sopron, Szent-György u. 1-3

https://sopronanno.hu/b…/a-szent-gyorgy-utca-3-as-szamu-haz…

Na és most jön a saját történetem.  Apai ágon lévő őseim a  rudabányai svábok lakta felvidékről húzódtak idáig. Ott egy  Vendégfogadójuk volt, az elmondások szerint a templom szomszédságában. Rövid  mosonmagyaróvári tartózkodás után érkeztünk Sopronba, és közel már 70 éve lakunk a Szent-György utcai Fórum Házban, ami annak idején a szerzetesrend birtokában álló Vendégfogadó is volt. Itt nőttem fel. Sorsom úgy hozta, hogy balatonfüredi tartózkodásom idején az ottani  Ipoly Vendégházban laktam (Kerek templom szomszédságában). Családom felvidéken maradt ága – miskolci vonal – megmarad a "neveltetésben", vagyis  az Édesapám - miskolci - testvére szállodavezető volt. Nagyapánkhoz hasonlóan az úton megfáradt embereknek pihenőt adott, majd  útjukra bocsátották őket. 

Ui.: az 50-es években a felújítás után öcsém és én maradtunk hivatalosan a régi idők tanúi, mindenki más már kihaltak, vagy új beköltőzők...

 

Továbbgondolásra ajánlom az írásomat. Mindenki a saját élettörténetében igyekezzen felfedezni mikor, hol milyen szellemiségű környezet alakította a személyiségét.

 

Az írás Steiner Gergely szellemi tulajdonát képezi, amelynek részben vagy egészben való közlése a szerző engedélye nélkül tilos.

 

 2022.VII. 4-én 10:00-ig a honlapomon, a megtekintés: 2604

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.